Ugrás a tartalomhoz

Gombos Ferenc Albin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Gombos Ferenc (egyértelműsítő lap).
Gombos Ferenc Albin
SzületettGombos Ferenc
1873. október 3.
Ambrózfalva
Elhunyt1938. december 25. (65 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaMiklósy Ilona
Foglalkozásatörténész, pedagógus, író
IskoláiTemesvári Piarista Gimnázium
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (41-1-1)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Gombos Ferenc Albin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gombos Ferenc Albin (eredetileg Gombos Ferenc, 1892-től 1895-ig Gombos Albin, később gyakran Gombos F. Albin) (Ambrózfalva, 1873. október 3. – Budapest, VI. kerület, 1938. december 25.)[2] magyar történész, pedagógus, író, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A középkori Magyar Királyság és Európa történetének kutatója, korabeli forrásainak feltérképezője volt, több jelentős forráskiadvány gondozása fűződik a nevéhez. Miklósy Ilona (1873–1958) színésznő, író férje.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Életútja

[szerkesztés]

Gombos István és Szathmáry Magdolna fiaként született. Középiskolai tanulmányait Makón kezdte meg, majd 1889-től (az V. osztálytól) a Temesvári Piarista Gimnáziumba járt. A VI. osztály után, 1891-ben belépett a piarista rendbe. A noviciátusi évet 1891/1892-ben Vácott töltötte. Keresztnevét az egyszerű (ideiglenes) fogadalom letételekor, 1892. augusztus 28-án változtatta Ferencről Albinra. A gimnázium felső két osztályát szerzetesnövendékként a rend kecskeméti gimnáziumában végezte, ahol 1894-ben érettségizett. Ezt követően a piarista tanárképző intézet, a Kalazantinum hallgatójaként kezdte meg felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, de már az első félév végén, 1895. február 5-én kilépett a rendből.[3]

1900-ban megszerezte történelem–földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelét. 1898-tól a brassói főreáliskolában, 1906-tól a Budapesti VII. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban, 1919-től 1934-es nyugdíjazásáig pedig a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorlógimnáziumában volt középiskolai tanár.

Munkássága

[szerkesztés]

Tudományos pályája során elsősorban a középkori Magyarország és Európa történelmével foglalkozott, különösen jelentősek forráskiadványai és kresztomátiái. Lefordította Paulus Diaconusnak a longobárdokról a 8. század végén írt történeti művét (Historia gentis Langobardorum), munkatársaival magyarra ültette és magyarázó jegyzetekkel kiadta Liudprand 10. századi, valamint Freisingi Ottó 12. századi történeti krónikáit. Nevéhez fűződik a hazai középkorkutatás egyik legjelentősebb segédanyaga, az Árpád-korra vonatkozó forrásszövegek négykötetes – részint halála után megjelent – gyűjteménye. Teljesítményének értékére némi árnyékot vet a tény, hogy Rokay Péter történész 1985-ben a forrásgyűjtemény 2096. számú tételéről bebizonyította, azt maga Gombos koholta. Külön is foglalkozott a honfoglaló magyarság kalandozásaival, I. (Szent) István korának, valamint a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelésnek a forrásaival.

1901 és 1914 között szerkesztésében jelentek meg az Athenaeum kiadónál a Középkori Krónikások című sorozat kötetei, 1937–1938-ban pedig a millenniumi Szent István-emlékkönyv szerkesztésében is részt vett mint a Szent István Emlékkönyvbizottság előadója. 1911–1912-ben a Századok című történelmi folyóirat szerkesztője volt.

Jelentős tevékenységet fejtett ki az ismeretterjesztés területén, 1909-től az Uránia Tudományos Társaságban tartott tudományos felolvasások kötetekbe gyűjtésének és szöveggondozásának történész szakszerkesztője volt. Somorjai Gombos, Serédy Kálmán és Lupi bácsi álneveken a magyar és a világtörténelem egyes korszakait áttekintő ismeretterjesztő füzeteket és kézikönyveket állított össze a tanulóifjúság számára, valamint ifjúsági regényeket és műmeséket is írt.

Az 1920-as évektől aktív tagja, tisztje volt a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának (2. sz. B.K.G.), rendszeresen táborozott velük, és ilyenkor különösen „mesélő lócája” tette népszerűvé a fiúk között.[4]

1938. december 25-én délután 3/4 3-kor hunyt el.

Társasági tagságai és elismerései

[szerkesztés]

1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1937-ben rendes tagjává választották. 1936-ban a Szent István Akadémia rendes tagja lett, és választmányi tagként részt vett a Magyar Történelmi Társulat munkájában is.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Az 1437-ik évi parasztlázadás története különös tekintettel a jobbágyi viszonyokra, s a huszitizmusnak hazánkban való elterjedésére. Kolozsvár. 1898. Online hozzáférés
  • Paulus Diaconus: A longobardok története. Brassó. 1901 Online
  • Liudprand történeti munkái. Budapest. 1908 (Gaal Lajossal és Jurkovich Emillel)
  • Freisingi Ottó krónikája. Budapest. 1912 (Irsik Józseffel és Vajda Györggyel) Online
  • Freisingi Ottó: I. Frigyes császár tettei. Budapest. 1913 Online
  • A honfoglaló magyarok itáliai kalandozása (898–904). Budapest. 1927 (akadémiai székfoglalója)
  • St. Étienne dans l’historiographie européenne du moyen âge. Budapest. 1937
  • Catalogus fontium historiae Hungariae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCXI I–IV. Budapest. 1937–1943

Ismeretterjesztő kézikönyvei

[szerkesztés]
  • Lupi bácsi földrajzi ismereteket terjesztő elbeszélései a magyar ifjúság számára I–XV. Budapest. 1900–1905
  • A magyar nemzet története I–XII. Budapest. 1909
  • Az ókor története. Budapest. 1911
  • A középkor története. Budapest. 1911
  • Az újkor története 1492–1798. Budapest. 1911
  • A legújabb kor története a francia forradalomtól napjainkig. Budapest. 1911
  • Keresztes hadjáratok. Budapest. 1915
  • A lovasság. Budapest. 1915
  • Európa és a többi világrész főbb államainak politikai és gazdasági földrajza. Budapest. 1915
  • Világtörténelem I. Budapest. 1917
  • Szent László a lovagkirály Budapest. 1925
  • Történelmi olvasókönyv. Budapest. 1926
  • Magyarország története az amerikai magyarok számára. Budapest. 1928

Ifjúsági művei

[szerkesztés]
  • A Robinsonok királya. Budapest. 1910
  • Hájas Muki kalandjai. Érfalvi történetek. Budapest. 1912
  • Hájas Muki mint Robinson Crusoe. Budapest. 1914. Online hozzáférés
  • Hájas Muki a ládában. Tengeri kalandok. Budapest. ?
  • Szent László piros rózsája: Legendás történetek az ifjúság részére. Budapest. 1924
  • A grönlandi titok. Budapest. 1928
  • Hóharmat: Székelyföldi regék és mesék. Budapest. 1930
  • Bujdosó király. Budapest. 1935

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM76870, Gombos Ferenc Albin, 2018. szeptember 14.
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 1582/1938. folyószáma alatt.
  3. ↑ A kolozsvári Kalazantinum története 1894–1916, s. a. rend. Sas Péter, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 4), 89, 94.
  4. ↑ Budapesti kegyestanítórendi gimnázium értesítője, 1938/1939.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gombos_Ferenc_Albin&oldid=27549202”